“Szerelem nélkül is köttethetők boldog házasságok” – Párválasztás a polgárosodás korában

“Szerelem nélkül is köttethetők boldog házasságok” – Párválasztás a polgárosodás korában

Az egyéni vonzalmon alapuló szerelmi házasság a korábbi korokban sem volt ugyan ismeretlen, de a 20. század előtt a házasságok túlnyomó többsége gazdasági megfontolások alapján köttetett. A múlékony érzelmeket nem tartották megbízható alapnak az utódok felnevelésének keretét biztosító család számára.

Szinyei_Merse_Szerelmespár_1870.jpgSzinyei Merse Pál: Szerelmespár 1870

A házasodás egészen a legutóbbi évtizedekig társadalmi elvárás volt, a családos életet tekintették a természetes életformának a társadalom minden rétegében. Vénlánynak maradni falun szégyen volt és kudarc: a közösség perifériájára szorultak ők, és a vénlánycsúfolók drasztikus módon ki is fejezték a helyi közvélemény helytelenítését. A legénynek maradt férfiembert sem tekintették teljes értékűnek a falu társadalmában. A városi középosztályban inkább szánakozással tekintettek a saját család nélkül maradó nőkre: „hasonlít az ágról szakadt levélhez, melyet a sors szele kénye szerint hordoz cél és biztos irány nélkül, míg végre elejtetvén, lábbal tapostatik” – írta róluk a nők jogi helyzetét áttekintő cikk 1857-ben.

 

Nászmenet az esküvőre.jpgPrónay Gábor: Nászmenet, 1855

 

 

Gazdasági közösség

 

A hagyományos társadalomban a házasságok nagy többsége gazdasági megfontolások aHázassági hirdetés VU 1866.jpglapján köttetett. Olyan intézményként tekintettek rá, mint amely megteremti  az önfenntartásnak, illetve az utódok felnevelésének kereteit, és nem az érzelmi igények, az egyéni boldogságvágy kielégítését várták el tőle. A múlékony érzelmeket ugyanis nem tartották megfelelő bázisnak a társadalom alapköve, a család számára. A házasság sikerességének mércéje ezért nem is a benne élők egyéni boldogságérzésének a foka volt, hanem az, hogy mint egzisztenciális keret mennyire felelt meg feladatainak. Többnyire nem okozott ez konfliktusokat: mivel a fiatalok is ebbe az értékrendbe nőttek bele, maguk is ezt szem előtt tartva alakították kapcsolataikat.

Vasárnapi Ujság, 1866

 

 

Esküvő 1910-ben.jpgEsküvő 1910-ben (Forrás: Fortepan)

 

A párválasztást a gazdasági biztonság és a társadalmi felemelkedés szolgálatába igyekeztek állítani. A házasságot a szülők szervezték meg, gyakran rokonok, ismerősök közreműködésével. A házassági szerződések emlegetik ugyan, hogy a fiatalok kedvüket lelik egymásban, de a szülői akarat érvényesülését még jobban hangsúlyozzák. A szülők által elrendezett életközösségre a fiatalok megváltoztathatatlan sorsként tekintettek. Ráadásul az egyház szentséggé is nyilvánította a házasságot, kivéve azt az egyén hatalmából.

 

Tarnaörsi kántortanító és menyasszonya fortepan_12880.jpgFalusi tanító és menyasszonya, 1905 (Forrás: Fortepan)

 

A boldogsághoz való jog

Az egyéni vonzalmon alapuló szerelmi házasság a korábbi korokban sem volt ugyan ismeretlen, de a polgárosodás következményeként kezdett szélesebb körben elterjedni. A párválasztás alapja az anyagi érdekek és társadalmi presztízsszempontok rideg mérlegelése helyett a szerelmi-erotikus vonzalom lett. A házasságtól mind többen az egyéni boldogság megtalálását, a személyes vágyak beteljesülését várták. Az új norma – amely megbélyegezte a régi típusú „érdekházasságokat” – elterjedésében a romantika irodalma játszotta a főszerepet. (A szerelmi házasság ideáljának totális győzelméhez leghatékonyabban valószínűleg a 20. századi tömegkultúra leghatékonyabb műfaja, a film járult hozzá.) 

 

Barabás Miklós_Enyelgés.jpgBarabás Miklós: Enyelgés, 1841

 

 

A házasságok nagy többsége azonban a 19. században még a szülők által képviselt racionális szempontok alapján jött létre, bár gyakran az érintettek is rendelkeztek valamelyes választási szabadsággal. A „suba a subával, guba a gubával” elvet a vagyonnal, földbirtokkal rendelkező rétegeknél érvényesítette szigorúbban, olykor érzéketlenül a család. Ezzel szemben az egyéni vonzalom egyrészt a magasabb műveltséggel rendelkező polgárságnál, másrészt a munkájából élő falusi szegénységnél és városi munkásságnál érvényesülhetett szabadabban. Az ő választásukban nagyobb jelentőséggel estek latba a személyes testi, szellemi vagy morális tulajdonságok: a szorgalom, ügyesség, takarékosság, a középosztálynál a műveltség, a fizikai munkából élőknél a testi erő stb. A kétféle norma összeütközése – amikor a rideg gazdasági érdekeket képviselő szülői hatalom megakadályozza a szerelmes fiatalok egyesülését – a népköltészettől a magas irodalomig gyakori és kedvelt téma volt

.

Modern házasság 2 VU 1887.jpgVasárnapi Ujság 1887

 

A váltást a modernizációs folyamat legfontosabb mentalitástörténeti változásával magyarázhatjuk. A hagyományos társadalom még mindent a közösség érdekeinek rendelt alá: az egyén elsősorban úgy tekintette magát, mint az ősei és utódai generációját összekötő láncszem. Párt is ennek jegyében választott: olyat, akivel  az utódok nemzése és felnevelése, a család kontinuitásának és státuszának megőrzése biztonságosnak látszott. A múlékony érzelmek pedig nem számítottak megfelelő alapnak egy ilyen házassághoz, sokkal inkább a vagyon, a hivatal, egy jó szakma vagy a munkabírás, a szorgalom.

A szerelmi házasság diadalában ezzel szemben a modern társadalom fő jellemzőjének, az individualizmusnak az érvényre jutását láthatjuk a korábbi közösségközpontú gondolkodással szemben. Az élet fő céljának egyre inkább az egyéni boldogság megtalálását, a személyes vágyak beteljesülését tekintették Hosszú távon ennek a szemléletnek a térhódítása vezetett a család és a házasság intézményének labilissá válásához.

 

Esküvő a debreceni nagytemplomban 1910-es évek.jpgEsküvő a debreceni Nagytemplomban, 1910-es évek

 

Józan mérlegelés és szerelmi ideál 

A két szempont ugyanazon személy életfelfogásában is keveredhetett persze. „Engem, ki a regényekben nagy szerelmekről olvastam, furcsán érintett, mikor valamennyi vőlegényt és menyasszonyt függönyökről, ágyterítőkről, fogasokról, asztalokról, hokerliról hallottam beszélni” – fogalmazta meg idegenkedését a régifajta józansággal szemben a pesti középpolgári családból származó Vidor Tekla (a fizikus Szilárd Leó anyja). Menyasszonyi kelengye hirdetés VU 1902.jpgUgyanakkor ő is döntőnek tartotta a párválasztásnál, hogy „a családfő képes legyen az övéiről gondoskodni, s a nő otthona vezetésére alkalmas legyen”.

Ugyanezt az ellentmondásosságot olvashatjuk ki Hrabovszky Júlia (Márai Sándor Zsüli néniként emlegetett nagynénje) emlékiratából. Az eltartóját, majd vagyonát vesztett család nevelőnőnek állt, művelt leánya a szerelmi házasság ideálja jegyében visszautasított több olyan házassági ajánlatot, amelyek pedig anyagi biztonságot és a társadalmi státusz megőrzését nyújtották volna. Ám amikor egyik udvarlója, „miniszteri fogalmazó, vagyonos fiú”, aki egyébként „nem tetszett … nem voltam belé szerelmes”, meg akarta kérni a kezét, „ráadtam a fejemet”, hogy neki „aki csinos, elegáns ember volt, csak nekem nem elég okos, leszek a felesége”. Bár ez a házasság nem jött létre, 24 éves korában – mikor már maga is, családja is sürgetőnek érezte a férjhez menést – három futó találkozás után a biztonságos jövőt szem előtt tartva mondott igent egy bukaresti építész ajánlatára.

 

Értesítés eljegyzésről.jpgÉrtesítés eljegyzésről

 

Az életvezetési tanácsadók a hagyományos, gazdasági alapú és a modern szerelmi házasság közti kompromisszumot tekintették a legszilárdabb alapnak. A racionális megfontolások mellett a személyes vonzódást is elismerték a párválasztás fontos szempontjaként. Igaz, inkább rokonszenvről, kölcsönös tiszteletről beszéltek, mint szerelemről. A kor átmeneti jellegét tanúsítja, hogy még a polgári házasságot bevezető 1894-es törvény is külön rendelkezett a  szülői kényszer hatása alatt kötött házasságokról, felbonthatónak nyilvánítva azokat.

 

Ferenczy_Love_1893.jpgFerenczy József: Bontakozó szerelem, 1893

 

Az első kérdés tehát ne az legyen: milyen a társadalmi állása és mennyi a vagyona vagy keresete, illetve mennyi a hozománya, hanem az, vajon egészséges-e és családjában nem fordultak-e elő olyan öröklött bajok, melyek továbbcsírázása előreláthatólag várható.
A második kérdés sem az anyagi kérdés, ennél még mindig előbbre való a vonzalom. Nem szükséges, hogy az a kergető ösztön legyen, az a nemi vágyakozás, amelyet közönségesen szerelemnek neveznek, de elegendő a rokonérzés, rokonszenv is, az a tudat, hogy ezt a nőt vagy ezt a férfit szeretni és becsülni képes leendek…. Szerelem nélkül is köttethetők boldog házasságok, ha ezekhez egyébként minden feltétel megvan.
A már elmondottakon kívül ilyen feltétel, hogy a házastársnak kiszemelt vagy ajánlkozó egyén testén, szokásain, modorán ne találjunk olyan kivetnivalót, amit – úgy érezzük – megszokni sohasem tudnánk, ami nekünk kellemetlen, visszatetsző, talán utálatos vagy gyűlöletes is.
De vannak még más feltételei is. Ezek között első helyen áll az anyagi megnyugvás. … A házasság megkötése előtt tehát ezt a feltételt is meg kell vizsgálni, anyagi és erkölcsi szempontból egyaránt és ennek is eleget kell tenni. Nem okvetlenül szükséges, hogy a lánynak hozománya, az ifjúnak vagyona legyen, de mindkettőben meglegyen a garancia arra, hogy anyagi zavarokkal küzdeniük nem kell, hogy az egyik keresetképes, a másik pedig a keresetet ész- és okszerűen fel fogja használni.
Azt, hogy egymáshoz társadalmilag, nevelés és tudás, igények és törekvések alapján nem illő emberek ne kössenek egymással frigyet, mondanunk sem kell.

A házasélet egészségtana. Nélkülözhetetlen tanácsadó jegyes- és házaspárok számára. Budapest, 1909.

 

udvarlás 1910 fortepan_9439.jpgUdvarlás, 1910 (Forrás: Fortepan)

 Kövess a Facebookon, hogy értesülj az új bejegyzésekről!

Facebook Comments