„Kit úgy szeretek, hogy ki nem mondhatom” – Nővériség egy 19. századi grófkissszony naplójában

„Kit úgy szeretek, hogy ki nem mondhatom” – Nővériség egy 19. századi grófkissszony naplójában

„Kit úgy szeretek, hogy ki nem mondhatom” – Nővériség egy 19. századi grófkissszony naplójában

csaladok_1_1.jpg

A hagyományos társadalom családja általában idealizálva, szülők és gyermekeik biztonságos, meghitt közösségeként jelenik meg a közbeszédben, szembeállítva a jelenkor állítólagos válságával. Pedig a nagy halandóság miatt a mostoha- vagy mozaikcsalád legalább olyan gyakori volt a modern kor előtt is, mint ma a válások következtében! 

Az MTA BTK Történettudományi Intézetének Lendület Családtörténeti kutatócsoportja ezt a mindennaposnak számító családtípust teszi tudományos vizsgálat tárgyává a 16-19. századi Magyarországon. 

A csoport tagjai havonta egy-egy posztban mesélnek a népmesék nagyon is valóságos szereplői, a mostohák  és gyerekeik mindennapi életéről.

Kucserka Zsófia irodalomtörténész, a Pécsi Egyetem oktatója posztjában egy 19. századi lánynapló alapján egy mozaikcsalád érzelmi viszonyrendszerét térképezi fel, különös tekintettel a nővérek szoros kapcsolatára. 

A 2010-es évek elején több olyan klasszikussá vált animációs mesefilm is készült, amelyek a társadalmi nemi szerepeket feszegető kérdéseket tettek fel. Ilyen a Jégvarázs (2013) is, amely lebontja és ironikus fénybe állítja a Disney-hercegnők kötelező szüzséjét: az első pillantásra megszeretett herceg csalónak bizonyul, a hercegnők pedig megmentésre kárhoztatott rabok helyett aktív, cselekvő hősök lesznek. A Jégvarázsban azonban nemcsak a két női szereplő karaktere, a cselekmény, meg a szerelmi szál alakul másként, mint ahogy a Disney-től megszoktuk, hanem a nővérek testvéri viszonya is. A film középpontjában Anna és Elsa kapcsolata áll. A világot persze itt is a szeretet ereje menti meg a végső pusztulástól, de ebben az esetben nem a szerelem, hanem a nővérek közötti, testvéri szeretetet, szövetség ereje. Márpedig a nők közti testvéri szeretet és erős szövetség mintázatai alig láthatók a korábbi idők kulturális hagyományában.

the_governess_by_richard_redgrave.jpgFiatal lányok nevelőnőjükkel. Richard Redgrave: A nevelőnő (1844)

Nővéri szeretet az irodalomban

A 19. századtól a családtörténeti kutatásokból ismert új, horizontális családmodellben a leszármazási viszonyok helyett a testvérség válik meghatározó családi viszonnyá. David Warren Sabean és más történészek szerint a kölcsönös támogatásra, szoros érzelmi- és sorsközösségre épülő (gyakran idealizált) testvérviszony lesz a családi, rokoni kapcsolatok, illetve a házastársi viszony mintája. A testvérviszony új jelentéseinek talán legismertebb 19. századi magyar nyelvű irodalmi megfogalmazása A kőszívű ember fiai.

Ha a lánytestvérek közti bizalomteljes testvéri szeretet irodalmi megfogalmazását keressük, akkor esetleg a Büszkeség és balítélet Lizzyje és Jane-je juthat eszünkbe, mint a nővéri szolidaritás kivételes példája. Kevésbé ismert magyar irodalmi példa Jókainak A két menyasszony című elbeszélése (a Csataképek a magyar szabadságharcból nyitódarabja), ami akár a Kőszívű lányos párjának is tekinthető. Az elbeszélés két hősnője, Anikó és Rózsa Szolnokon élő testvérpár, akik félve-reménykedve várják vissza vőlegényeiket. Az egyikük jegyese a honvédségnél, a másiké a vérteseknél harcol, csaknem megölik egymást a harcok során. A nővérek között azonban a testvéri kapocs erősebb annál, hogy a vőlegények ellenséges hadi állása az megbonthatná:

A két menyasszony együtt ül – bágyadt csillagfénynél – szobája ablakában. Tavasz első estéje van.
Holnap boldog nő lesz az egyik, özvegy a másik.
Nem örülsz-e? Nem félsz-e?
Nem…
Holnap menyegzője lesz az egyik vőlegénynek, diadallal, koszorúkkal fog megjönni a csatából a kedves ölébe; temetése lesz a másiknak, halaványan, vérző sebbel fog feküdni a csaták mezején (…)
Egymásra borulnak, kezeiket egymáséba teszik, imádkoznak.

zichy_pa_lne_kornis_anna.jpgKornis Anna grófnő 1876-ban, negyed századdala a kamaszkori naplóírás után. Ekkor már 22 éve Zichy Pál Ferenc gróf felesége és három gyermek édesanyja volt. Forrás: Vasárnapi Ujság, 1876/23.

A napló születésének körülményei

A bensőséges viszonyokra épülő család a 19. században nemcsak az irodalmi szövegek fiktív világaiban, és nem is csak a polgári családokban vált jellemzővé. A tizennégy éves Kornis Anna grófnő titkos naplójában a családi érzelmek egészen hasonló módon kapnak meghatározó szerepet és jelentőséget. Kornis Anna józan, szabálykövető életében az érzelmek semmilyen módon nem jelentenek felforgató erőt. Nem állíthatjuk, hogy romantikus vagy szélsőséges érzelemvilág, esetleg rajongó eszmék hatása alatt állna. Egyetlen erős érzelem mozgatja gondolkodását és szervezi naplójának világát: a nővére és az édesanyja iránti ragaszkodó szeretet.

kornis_miha_ly.jpgAz apa, Kornis Mihály gróf (1796-1835) nem érte meg negyedik gyermeke, a naplót író Anna születését. (Forrás: Bildarchív Austria)

A naplóíró Kornis Anna Bethlen Katalin grófnő és Kornis Mihály gróf negyedik gyermekeként (és második lányként) 1836 májusában született. Édesapja már nem élte meg születését, így nevelőapja anyja második férje, Bánffy Miklós lett. Bethlen Katalin második házasságából két gyerek született. Anna tizennégy éves korában került a bécsi leánynevelő intézetbe, ahol főként modern nyelveket, zenét és festészetet tanult. Fennmaradt, és Vas Réka által feltárt kéziratos naplója a lánynevelő intézetben töltött fél év alatt íródott. Az intézetnek kevés lakója volt, általában három-négy lány tanult egyszerre Madame Cavaliero (a nevelőnő) vezetése alatt, így magáról a lánynevelőről is el lehet mondani, hogy igazán családias intézmény. Anna kifejezetten becsüli és szereti Madame Cavalierót, viszonyuk kölcsönösen barátságos. Ennek ellenére a napló központi témája Anna sóvárgó vágyakozása édesanyja és nővére után.

hietzing_1.jpgHietzing egy 1848-ben megjelent metszeten: itt lakott Kornis Anna a naplóírás idején. Az  akkor még önálló falu a schönbrunni császári kastély szomszédságában a legelőkelőbb Bécs környéki településnek számított, ahol számos arisztokrata építetett villát. 

Anyámékat nem láttam tegnaptól fogva és már ma szívem fájt. Mindég, mikor egy kurta ideig is bár nem látom Clarissomat (= Kornis Klára, Anna nővére) és kedves anyámat, bús vagyok és levert. Mindég rájuk gondolok, és arra, hogy milyen különbség otthon lenni és idegeneknél. (1850. október 3).

A mai napon szívem egy barátné után sóhajtozott, oh!, mert nem láttam se anyámat, se Clarisst. Ma olyan rosszkedvű voltam. (1850. november 7.)

Csak akkor vagyok boldog, mikor anyámmal, testvéreimmel lehetek. (1850. november 29.)

A napló bejegyzései az 1850. október 1-től 1851. február 17-ig terjedő rövid, öt hónapos időt fogják át. Anna anyja és nővére, Klára (a naplóban Clariss) december elejéig szintén Bécsben vannak, majd átköltöznek Pestre. Amíg a családtagok egy városban tartózkodnak, addig Anna a vasárnapokat (és több hétköznap délutánt vagy estét is) anyjánál tölt. Decembertől azonban csak fiútestvérei maradnak Bécsben, ettől fogva érzelmi magánya elmélyül, megszűnnek azok a számára érzelmi szempontból legjelentősebb találkozások, bensőséges együttlétek, amelyeket kizárólag szűk családja körében tud megélni.

ka_rolyi_ede_ne_kornis_kla_ra.jpgA napló egyik “főszereplője”, a Clarisse-ként emlegetett Kornis Klára (1834-1906) Károlyi Ede gróf feleségeként. (Forrás: Bildarchiv Austria)

A családi háló

Anna legfontosabb referencia személyei édesanyja és nővére. Mindkettejük iránt ragaszkodó, erősen kötődő, bizalomteljes szeretettel fordul. Életének minden kisebb (milyen ékszert vegyen fel, melyik színházba menjen) és nagyobb (kivel barátkozzon, hogyan menjen majd egyszer férjhez) döntésében anyja és nővére azok a viszonyítási pontok, akikhez mérten (és akikhez igazodva) meghatározza önmagát. Nyoma sincs itt semmiféle kamaszos lázadásnak az anyával, vagy rivalizálásnak a nővérrel szemben. A három nő szoros érzelmi egységet alkot, amit gondolkodásukban és életvitelükben is színre visznek. Az anyja és nővére Pestre költözése előtti búcsú mindhármukat megviseli:

Anyám nagyon sírt, Clariss is és nekem majd erőssen. Miután hogy anyám elment sokat sírtam”.(1850. december 5.)

A család nőtagjai a napló tanúsága alapján női magot képeznek a családon belül, ahol a fiútestvérek, az apa és a nagybácsi (Bethlen Katalin testvére, Bethlen Domokos) hozzájuk képest a külső körbe tartoznak. Ha a napló alapján kéne modellezni a családot, akkor a családtagok olyan bolygórendszert alkotnának, amelynek középpontja (Napja) az anya. Ő intézi a gyerekek életét, ő hozza a családot érintő kisebb- és nagyobb döntéseket, ő szervezi a mindennapokat, a viziteket, menedzseli a tágabb rokoni kapcsolatokat és a társasági viszonyokat. Szorosan mellette kering Klára, aki már férjhez menő státuszban van, így az ő reménybeli házassága a napló időszakában kiemelt fontosságú családi cél. Klára és az anya mindig együtt mozognak. Hozzájuk legközelebb Anna kering, aki ugyan fizikailag a lánynevelő intézetben van (vagyis a család mindennapi életterétől távol), de beállítódásában, gondolatvilágában és érzelmileg is ennek a női magnak a tagja. Ezért is viseli olyan nehezen az elválasztottságot, hiszen nem lehet ott, ahová a családi rendszeren belül tartozik.

kornis_anna_naplo_ja.jpgKornis Anna naplójának előlapja. Forrás: kornisanna.wordpress.com 

A fiútestvérek már távolabb, de még a látóhatáron mozognak; nevelőapja azonban csak néha-néha tűnik fel a horizonton.

Itthon voltunk egész nap és senki se jött hozzánk csak apám. (1851. február 10.)

Ha a fiúk meglátogatják Annát az intézetben, az örömnap a számára, vidám együttlétük általában jókedvű, felszabadult időtöltés, de nem pótolja azt a bensőséges összetartozást, amit csak anyjával és Klárával tud megélni. Családi viszonyai között mind közül a leghidegebb és a leginkább távolságtartó a nevelőapjához fűződő viszony. Az apa figurája a naplóban lényegében nincs is jelen. Pusztán két említés vonatkozik rá, amelyekből az egyik azon ritka megjegyzések közé tartozik, ahol a naplóíró Anna elégedetlen, kritikus hangot üt meg.

Apám!, mit bánja ő akármi történik velünk, Domokos bácsi, kit imádok, szeret, de nem teszen semmit értünk. Oh!, csak anyám az, ki szeret, és mindent értünk áldozna. (1850. november 10.)

Összességében az apa vagy távol van (fizikailag és érzelmileg is), vagy kifejezetten negatív színben tűnik fel.

A pszichológia öröknek hitt elméletei alapján megszoktuk, hogy a serdülőkor feladata a szülőkről (főként az anyáról) való leválás, és a saját identitás kialakítása, gyakran a szülői mintával szemben való, olykor harcos megfogalmazása. Kornis Anna naplójából azonban teljes mértékben hiányzik az így értett kamaszkor. Anna nem lázad, és anyjával szemben semmilyen negatív érzelem vagy kritika nem jelenik meg a naplóban, holott a szövegből kiderül, hogy kulcsra záródó, valóban titkos naplóról van szó, amit senki más nem olvas. Amit itt, a 19. századi naplóban látunk, az egészen más társas lélektani viszonyt rajzol anya-lánya kapcsolatában, mint amit a 20-21. századi pszichológiai irodalomból ismerünk.

ba_nffy_miklo_s.jpgBánffy Miklós gróf (1801-1894), a naplóíró Kornis Anna mostohaapja (Bildarchiv Austria)

Rivalizálás helyett támogatás

Anna nővére, Kornis Klára két évvel idősebb a húgánál. 1850–51 telén (vagyis épp a napló időszaka alatt) ismerkedik meg Károlyi Ede gróffal, akivel hamarosan eljegyzik egymást, és 1851 márciusában össze is házasodnak. A lányok között nemcsak testvéri, de szoros baráti viszony is van. Kölcsönös támogatásuk, elismerésük az egyik legnagyobb erő, amivel egymást segítik a társaságban való érvényesülés során. Anna szinte csodálja nővérét, az „angyali Clarisst”, aki „igazába hercegnének van teremtve”, hiszen

szép, mind egy Vénusz, kedves, mind egy angyal, ártatlan, mind egy bárány, szíve tiszta minden intriga irigységtől, esze is sok van. Nem kéne, hogy így dicsérjem testvéremet, de nem dicsérem, mert csak kimondom, mit szívem érez. (1851. január 1.)

A naplót olvasva kezdetben úgy tűnhet, hogy ez a viszony aszimmetrikus, ahol csak a kishúg rajong nővéréért, ám a napló utolsó bejegyzéseinek fényében világos, hogy itt kölcsönös „rajongásról” van szó, Klárának éppen úgy a lánytestvére, Anna a legfontosabb referenciaszemély (anyjuk mellett). A naplóba bekerül Klárának az a levele, amit eljegyzéséről írt testvérének:

Kedves Annám, imádott testvérem! Bocsásson meg, hogy olyan későre írok, de képzelheti ezekbe a napokba, midőn sorsom felett határoztak, nem voltam oly állapotba, hogy eszemet összeszedjem. De már el van vetve a kocka és Károlyiné leszek. (…) De, Anna, angyali testvérem, mit gondol, boldog leszek vagy nem? Ő igen jó ember, azt mondja, hogy szeret, én is szeretem és talán Isten megáld és megengedi, hogy mindég így legyen. (…) O!, angyali testvérem, bár láthatnám, de mi is talán néhány napra Bécsbe megyünk, hogy anyám a legszükségesebbeket megbéstélálja [megrendelje], akkor meglátom. O!, mily boldoggá teszen csak az a gondolatja, hogy újra szívemhez szoríthatom.

Ki hitte volna mikor idejöttem, hogy oly jószerencse vár rám. Az esküvő nagyon hamar lesz, már március első napján és mindjárt Karácsonyra[?] megyünk és egy hónapi mulatás után Párizsba és egy hétre Londonba megyünk. Eddig ez a plánum. Nekem úgy tetszik mintha csak álom volna és nem is akarok hinni ennyi boldogságnak. (…) Magának a régi plánuma is bé fog teljesedni, t. i., hogy egy tántjával Angliába megy és ott egy gazdag lord elveszi. Ez a tánt én leszek.

Kedves Rámpirityem, fog még szeretni a jövőbe? Írjon, oktasson, mert akkor vagyok boldog. Mindemellett mikor eszembe jut, hogy anyámot elhagyom és víg leányi esztendeimnek vége, akkor szeretném még eltaszítani azon időt, ami véget csinál a legboldogabb perceimnek (…) akkor elszomorodom és szeretnék meghalni. Levelemet átadja Károlyi Alexander, igen jó fiú és akart magával megismerkedni.

Eduárddal beszéltük, hogy ha maga eljön Cavaliero kisasszonytól, akkor, kedvesem, hozzám jön. Oh!, Anna, mily boldog leszek.

Isten áldja és szeresse igazi testvérét

Clarisst 

A nővérek közt kirajzolódó testvérviszonyt a legszorosabb barátság, a kölcsönös bizalom, a sűrű kommunikációra épülő intenzív kapcsolattartás jellemzi. A nővérek olyan egységfrontot képeznek, amelyben egymást védve-támogatva mozognak a társaságban, érvényesülésükhöz együttműködő testvérviszonyukat használják. Az ő társadalmi státuszukban és életkorukban a legfontosabb családi és személyes cél a megfelelő házastárs kiválasztása, és a sikeres férjhez menés. Az irodalomból ennek főként a nővéri rivalizálásban megfogalmazódó formáit ismerjük. Mit meg nem tesznek Hamupipőke nővérei, hogy a lány ne jelentsen riválist számukra! A Kornis-naplóban a rivalizálással ellenkező stratégiát láthatunk a társadalmi előnyök megszerzésére. A nővérek minden lehetséges eszközzel támogatják egymást a megfelelő férjhez menés menedzselésében. Az együttműködést pedig nem egyszerűen az önzetlen testvéri szeretet hajtja, hanem annak tudata, hogy bármely családtag sikere, vagy társadalmi emelkedése az egész család számára előnyökkel jár. Kornis Klára házassága Anna számára is előnyös társadalmi kapcsolatokat hoz(hat), ezért a rivalizálás nemcsak érzelmi szempontból lenne negatív hatással a lányokra, hanem a társadalmi tőke építése szempontjából is.

ka_rolyi_ede.jpgA naplóban emlegetett vőlegény, Kornis Anna sógora, Károlyi Ede gróf (1821-1879)
(Forrás: Bildarchiv Austria)

A nővériség dokumentuma

Gróf Kornis Anna naplója olyan ego-dokumentum, amelyből érzékletes képet kaphatunk egy 19. század közepi arisztokrata lány érzelmi világáról és családi viszonyairól.

ez a könyv az én barátném, mert neki mondom meg minden titkaimat (…) gondolataimat jól esik hogyha valakinek szabadon kimondhatom” (1850. október 22.)

Mivel hangsúlyozottan titkos naplóról van szó, ezért kevésbé erősen érvényesülhettek a szöveg megformálásában külső elvárások. Még akkor is így van ez, ha természetesen tudjuk, nem létezik „az igazság”, és hogy a naplók minden esetben megformált szövegek, korántsem áttetsző források. A napló szövege alapján a család nő tagjai szorosan kötődő magot képeztek a családon belül, a kölcsönös támogatás és a bizalomteljes, bensőséges szeretet egységében segítették és védték egymást. A családnak ez a benső magja hangsúlyozottan női, sem az apa, sem a fiútestvérek, sem a nagybácsi nem részei. Kornis Klára házassága – ami igazán jó szerencse, hiszen egy Károlyi gróf remek parti – mindhármuk számára fájdalmas törés is, hiszen megbontja hármójuk szoros egységét.

Sokáig sírtam, mert eszembe jutott az a gondolat, mely engemet már rég szerencsétlenné tett, hogy ha hazamegyek nem lehetek Clarissommal. Oh!, kit úgy szeretek, de úgy, hogy ki nem mondhatom. (1851. január 20.)

Mikor hálószobámba mentem még jó sokáig imádkoztam és kértem a Jóistent, hogy boldoggá tegye az én angyali Clarissomat. Szegény anyámnak lesz szinte legszomorúbb Clarisstól elválni. (1851. január 27.)

Mikor eszembe jut, hogy anyámot elhagyom és víg leányi esztendeimnek vége, akkor szeretném még eltaszítani azon időt, ami véget csinál a legboldogabb perceimnek (…) akkor elszomorodom és szeretnék meghalni. (Klára levele Annához)

Bár a napló nagyon rövid időszakot fog át, Kornis Anna levelezésének fennmaradt része azt igazolja, hogy a szoros kapcsolattartás, a sűrű kommunikáció anya és lányai között a lányok családalapítása után is fennmaradt. Nővériségük a későbbi évtizedekben is szövetség, megtartó, támogató háló maradt.

Az irodalmi hagyományban is keresnünk kell azokat a ritka példákat, ahol a lánytestvérek viszonyában rivalizálás helyett a kölcsönös támogatás és bizalmas szeretet lenne meghatározó. Kornis Anna naplója ezért nemcsak a19. századi mindennapok történetének, de a szűken és tágabban értett nővériségnek is fontos dokumentuma.

zichy-kastely-annavar-nagyhorcsok-puszta03.jpgA nagyhörcsökpusztai (Sárbogárd, Fejér megye) Zichy-kastély. Itt töltötte élete nagy részét Kornis Anna, miután férjhez ment Zichy Pál Ferenc grófhoz. A Weber Antal által tervezett, Ybl Miklós által átalakított kastélyt úrnője után Anna-várnak nevezték. 

Kövess a Facebookon, hogy értesülj az új bejegyzésekről!

Facebook Comments