Az embereknek az időhöz való viszonya a 19. század folyamán alapjaiban változott meg. Az óra diktatúrája alatt élő mai ember szemében a hagyományos társadalom életritmusa felfoghatatlanul lassú, időbeosztása pedig ésszerűtlenül pazarló volt.   Az életszakaszok allegorikus ábrázolása évszázadokon át a képzőművészet kedvelt témája volt (tovább…) Facebook...

Tovább olvasom

A természettől elszakadt városi ember a hóban egyre inkább csak az élet megszokott ritmusát megzavaró tényezőt látott. A hirtelen lehullott vastag takaró néhány évtizedenként megbénította a főváros...

Tovább olvasom

A tisztaságot az európai civilizáció normái korábban is megkövetelték, de a fogalom tartalma lényegesen más volt, mint a modern korban. A higiéniai kultúra mélyreható átalakulása a 20. század elején kezdődött....

Tovább olvasom

A modern nagyvárosi élet jelenségeivel a reformkorban kezdett ismerkedni a pest-budai polgár. A korszak nemcsak az életet könnyebbé és kellemesebbé tevő civilizációs vívmányokat hozta magával. A klasszicista paloták falára rávetültek a nagyváros árnyképei is:  az új típusú szegénység, a hajléktalanság, a prostitúció és a...

Tovább olvasom

Az egyéni vonzalmon alapuló szerelmi házasság a korábbi korokban sem volt ugyan ismeretlen, de a 20. század előtt a házasságok túlnyomó többsége gazdasági megfontolások alapján köttetett. A múlékony érzelmeket nem tartották megbízható alapnak az utódok felnevelésének keretét biztosító család számára....

Tovább olvasom

A reformkorban a gyorsan növekvő Pesten a lakás a legkeresettebb és legdrágább árunak számított. A háztulajdonosoknak jó üzlet, a szegényeknek a legsúlyosabb gond volt a fedél biztosítása....

Tovább olvasom

A hagyományos társadalomban az önmagukról gondoskodni képtelenek ellátása alapvetően a család  és a rokonság feladata volt. A modernizáció során azonban egyre többen keltek útra, s veszítették el a rokoni kötelékek biztonsági hálóját. A polgárosodó társadalomnak  új megoldásokat kellett találnia a tömeges szegénység problémájára ......

Tovább olvasom

“Nincs olyan víg vásár egy is a világon, mint a karácsoni vásár. Ennek a vígsága egészen másnemű, zajtalanabb, szelídebb, családiasabb, majdnem azt mondom: szentebb. Itt muzsikaszó nincs, pecsenyés-sátor, meg lacikonyha sincs, sarkantyú-pengés meg héjje-hujja sincs, részeg ember sem találkozik, – mégis minden arc mosolyog, minden szem ragyog, minden ajk cseveg...

Tovább olvasom

“Mindennemű gratulációk között, melyeknek oly nagy bővében vagyunk, a legelterjedtebb, legáltalánosabb az újévi, mely már valóságos társadalmi nyűggé változott. Nem említve azt a sok ajándékot, melyet e napon különösen a fővárosban szét kell osztani, a társaságban élő ember ilyenkor százával küldi szét az idvezlő iratokat; orvosok, ügyvédek, kereskedők külön nyomtatnak...

Tovább olvasom